Chapter 4- Ismerkedés

Sziasztok!

Hét meghoztam a következő részt :DD Csütörtökre ígértem és csütörtökre hoztam is , remélem ne kellett sokat várnotok. Köszönöm szépen az 500+ megtekintést :) Nagyon jól esik. Örülnék neki ha fel is iratkoznátok bloglovinon vagy akár itt Googlen :) Csak hogy tudjam hányan vagytok. Na de nem húzom tovább a szót nagyon sokat jelent hogy olvassátok a történetem. :) 

Jó olvasást ! 

Reggel dörömbölésre ébredtem. Valaki nagyon erősen verte az ajtót és ordibált.Felkeltem az ágyból megtöröltem a szemem és az ajtó felé indultam. Destiny még mélyen aludt és nem volt szívem felkelteni és ha ez nem ébresztette fel akkor biztos valami jót álmodik.Kinyitottam az ajtót és Justin állt előttem. Kajánul vigyorgott és engem bámult.
-Mivan ? -mondtam a reggeli kicsit rekedtes hangomon.
-Reggel 9 óra van és olyan 1 óra múlva lesz egy programon ahol mindenki megismerkedik a másikkal.Szóval kezdjetek el készülődni.- mosolygott és ott is már ment a másik házhoz. Szétnéztem de alig volt valahol valaki . Velem szemben a srácok már fent voltak és  integettek nekem. Én intettem nekik mikor észre vettem hogy egy hosszú pulcsi van csak rajtam és valószínűleg ezért bámultak meg ennyire. El is felejtettem hogy miután hajnalban felkeltem inni egy korty vizet melegem lett és levettem a nadrágom.Gyorsan vissza léptem az ajtóból és bezártam azt. Mikor megfordultam Destiny már ott állt mögöttem és a konyhába igyekezett.
-Jó reggelt! -mondta majd a hűtő felé fordult és kinyitotta majd gyorsan vissza is csukta azt. -Te miért nincs semmi a hűtőbe ? -nézett rám. Én megvontam a vállam.
-Szerintem akkor lesz benne valami ha veszünk kaját. Amúgy én is éhen halok. Szerinted a fiúknál van valami? -néztem rá érdeklődve.
-Remélhetőleg , hiszen fiúk.Náluk mindig van valami nasi.-nevettük el magunk.
-De remélem mielőtt még kimennél kunyizni fel veszel valami gatyát. -mutatott a lábaimra. Elmosolyodtam és bementem a hálóba átöltözni.Mivel reggel voltam kint és nem volt annyira hideg, egy rövid nadrág és egy kötött sima fekete pulcsi a hajam pedig kontyba fogtam .Amint kinyitottam az ajtót Destiny már be is ment mögöttem és ő is átöltözött.
Mikor kijött fogtam a kulcsokat és elindultam a szemben lévő fiúkhoz. Már mind a hatan kint voltak Justinnal az élen. Nem tudom miért de amikor kiléptem egyből őt kerestem a szememmel és mikor megláttam mintha megnyugodtam volna. Nem tudom miért de nem is akarok erre gondolni. Destiny fogott egy széket és beült a srácok közé.
-Jó reggelt srácok .-mondtuk egyszerre majd elnevettük magunkat.
-Reggelt lányok. -mondták a srácok egymás után . A göndör srác aki tegnap megkérdezte hogy Justin velük lehetne-e eléggé feltűnően kezdte bámulni Destiny-t, de ez úgy tűnt őt nem zavarja.
-Hayley, miért van rajtad ilyen sok ruha. Reggel valahogy nem volt ennyi rajtad. -mosolygott egy olyan szőke hajú srác.
-Haha. Nagyon vicces vagy.Rajtad meg lehetne több cucc. -mondtam mire mindenki elkezdett ujjongani.
-Na jól van nem akarok semmilyen harcot itt szóval azért jöttünk hogy megkérdezzük van-e valami nasitok mert mi nem hoztunk magunkkal semmit és tegnap óta nem ettünk. -mondta Destiny annyira halkan hogy félek hogy a fiúk nem is hallották csak én mivel én ültem mellette.
-Persze hogy van kajánk és adunk is nektek. -mondta a göndör hajú és már állt volna fel mikor Justin megfogta a kezét.
-De cserébe meg kell valamit csinálnotok nekünk.- vigyorgott. Valamiért feldühített , lehet hogy azért mert ma még nem ettem és éhen halok ,de lehet azért mert annyira önelégülten mosolygott hogy felkavarta a gyomrom.
-Mondjad megtesszük. -mondta Destiny gondolkodás nélkül. Én kérdőn néztem rá , mire ő megvonta a vállát.
-Mi az ??Éhes vagyok . -nevetett. Megráztam a fejem majd Justinra néztem vissza.
-Mondjad mit kell tennünk. -mondtam mosolyt erőltetve az arcomra.
-Ha megteszitek , vihettek azt amit akartok a hűtőnkből , de mind a kettőtöknek meg kell tenni különben nincs alku. Rendben ? -vigyorgott .
-Jól van . -mondtam Destiny helyett is. Justin gonoszul elvigyorodott és közel hajolt hozzánk.
-Destinynek és neked le kell smárolni  valakit innen a szobából, és rajtam és Braden kívül itt mindenkinek van barátnője szóval nem marad sok választásotok.
-Ki az a Brad ? -kérdezte Destiny de nekem is ez járt a fejembe.
-Ühm. -köhögött a göndör hajú srác. -Én lennék az . -pirult el de próbálta takarni . Valószínűleg tetszik neki az ötlet és tudom hogy Destiny őt fogja választani szóval nekem Justin marad , de én nem tudom megtenni.
-Öhm ... mindjárt.. jövök ... -mondtam és berohantam a házunkba .Amint bent voltam magamra zártam a ajtót hogy senki ne tudjon bejönni.
Hallanom kell most Dilan hangját . Muszáj különben nem tudom mit fogok tenni , talán valami olyasmit amit sosem tennék ilyen helyzetben.
Elővettem a telefonom és már tárcsáztam a számot. Leültem az ágyra mert tudtam hogy nem fogja egyből felvenni. Sosem szokta.
-Hallo. -hallottam meg a 3 csengés után egy hangot. Ám ez nem Dilan hangja volt még nem is egy férfié.
-Elnézést . Valószínűleg rossz számot hívtam én Dilan Kurtöt keresem. -mondta bizonytalanul a telefonba.
-Nem jó számot hívtál. Dilan éppen zuhanyzik. Szeretnél neki üzenni valamit?-mondta nyájas hangon a lány. Éreztem hogy a kezem ökölbe szorul és próbáltam uralni az éréseimen hogy nehogy valamit szétüssek vagy elbőgjem magam.
-Igen . Szeretnék. -mondtam összeszorított fogakkal. -Mond neki hogy Hayley üzeni hogy szeretné ha most szünetet tartanánk mert tudja hogy inkább kiszórakozná magát sz olcsó ribancaival. -mondtam dühösen és letettem a telefont.
Amint letettem nem tudtam parancsolni a lábaimnak . Elindultam a srácok házához ahol még mindig ott ült Destiny és többi fiú. Nem tudom mennyi idő van még ahhoz hogy az a hülye ismerkedés legyen de ideges vagyok és éhes és nem érdekel most már mit kell megtennem csak kapjak enni. Most már Dilnat is leszarom ha ő megcsalt méghozzá biztos le is feküdt azzal a csajjal akkor én kajáért csak megcsókolhatok egy olyan srácot akit szívemből utálok.

-Hé Justin . -mondtam neki , mire felém fordult és a mosoly egyből eltűnt az arcáról mikor meglátott. Felállt és csak akkor tűnt fel hogy vagy 1 fejjel magasabb nálam. Erőt kellett vennem magamon hogy megtegyem azt amire készültem. Lábujjhegyre álltam és magamhoz húztam a fejét , majd az szájára tapasztottam az enyém. Azt hittem hogy amint ez megtörténik hányingerem lesz , de nem az volt. Justin visszacsókolt én pedig nem bírtam betelni a csókjaival. A derekam köré fonta a karját én pedig a hajába túrtam. Olyan fél perc után rájöttem hogy még sem valami jó dolog az amit csinálok. Nagy nehezen elhúzódtam tőle és bementem a lakásba. A konyhapultról levettem két csomag ropit meg egy Oreo kekszet, majd kimentem a többiekhez. Mindenki döbbenten nézett rám, még Justin is.
-Te mondtad hogyha megteszem kapunk kaját. Destiny ? -néztem barátnőmre , akinek nem kellett több egyből Bradleyhez ment és megcsókolta , igaz hogy nekik épp hogy csak egy puszi volt , de akkor is megcsinálta.
-Srácok , köszönjük ezt a csodálatos reggelt.10 perc múlva találkozunk. - mondtam vidáman és már mentem is a lakásunkhoz.  Destiny szorosan a nyomomban volt. Mikor már mind a ketten a lakásban voltunk megszólalt.
-Hát ez meg mi a fene volt ? -vont kérdőre kicsit feszülten.
-A barátom megcsal és vissza akartam vágni neki.-mondtam meg neki az őszintét mert tudtam hogy nem éri meg hazudozni .
-Hogy mi ? Neked van barátod? -kérdezett ledöbbenve Destiny.
-Igen .. vagyis már nem tudom. Azt mondtam hogy szünetet kéne tartanunk.. aztán megcsókoltam Justint. -mondtam kicsit megbánva így utólag a dolgot.
-Jaj , Hayley ezt nem kellett volna. Mert az oké hogy én megcsókolom Bradleyt, mert hát eléggé helyes.De neked nem kellett volna főleg hogy így megcsalod a barátodat.
-Na mindegy kérlek ne beszéljünk erről, sőt hoztam egy szabályt. Az elkövetkezendő két hónapban nem beszélünk se erről sem pedig Dilanről. Jól van ? -néztem rá könnyes szemmel.
Láttam rajta hogy ellenkezni akar , de végül bólintott majd kivette a kezemből az egyik csomag ropit.
-Együnk mert nem sokára menni kell arra a szarra vagy mire ismerkedni.. Ha nem ismerném a többieket én akkor is tökéletes meglennék. -mondta miközben már tömte is magába ropit.

*2 óra múlva*

Hála égnek hogy végre vége annak az ismerkedős bigyónak. Attól féltem hogy bealszom ha még 5 percet kell ott kibírnom. Az egész arról szólt hogy mindenki elmondja a nevét és hogy honnan jött meg néhány infót magáról.Alig vagyunk de valahogy mindenki nagyon sokat akart magáról elárulni. Én elmondtam az alap információimat hiszen aki  meg akar ismerni annak úgyis lesz rá két hónapja aki meg nem az meg így járt. Egy igazi csodáról maradt le .
Vissza fele úton hallottam amint a többiek beszélgettek mellettem és mosolyogtam , de semmi nem jutott el az agyamig. Valamiért nagyon le voltam sokkolva azzal hogy Dillan miért csalhatott meg .Azért mert nem adtam oda neki magam ? Ha ez az oka akkor ha haza megyünk biztos vagyok benne hogy nem fog érdekelni mit csinál nem fogok neki soha megbocsájtani
Oda értünk a házhoz és már nyúltam volna a kulcsért mikor meghallottam lakótársam hangját.
-Hayley én szerintem maradok a srácokkal kint . Van kedved neked is ? -mosolygott rám. Végig néztem a srácokon majd Justinon akadt meg a tekintetem. Az az önelégült mosoly nem volt most az arcán inkább úgy nézett mint aki próbál rájönni hogy mi a titkom.
-Kösz most inkább bent maradok és alszok egyet ,de jó szórakozást. -erőltettem mosolyt az arcomra majd bementem a lakásba.
Ledobtam magam a kanapéra és kifújtam a levegőt amit már olyan régóta tartogattam bent. Hirtelen megszólalt a telefonom.Elővettem és Dilan arca vigyorgott rám a képernyőről. Hezitáltam hogy felvegyem-e vagy sem de úgy voltam vele hogyha felveszem akkor már lefogom cseszni a fejét nem érdekel semmi. Vettem egy mély lélegzetet majd felvettem és elkezdtem mondani a magamét meg se vártam még megszólal.
-Figyelj Dilan, nem érdekel hogy mennyire sajnálod meg hogy ez nem azért volt mert ez meg az.. Nem érdekel megbíztam benned mikor azt mondtad hogy nem fogsz soha megcsalni és hogy nem zavar hogy várnod kell rám , de úgy tűnik ez nem így történt. Szóval nem érdekel a bocsánat kérésed mert ez egy olyan dolog amit nem tudok megbocsájtani. -mondtam miközben a könnyek potyogtak a szememből.
-De Hayley...
-Ne mondj semmit ! A követező 2 hónapban egy szót sem szeretnék rólad hallani . Ne hívj , ne írj , ne üzenj, semmi. Érted ? Amíg itt vagyok elszeretném ezt felejteni. Ha hazaértem majd minden kiderül addig kérlek hagyj engem.
-Hayley én sajnálom .-hallottam a hangján hogy kifog borulni . Ismerem annyira Dilan hogy tudjam a hangja hordozásából hogy mit fog tenni.
-Sajnálhatod is Dilan mert ezt most nagyon elcseszted.-mondtam szippogva.
-Hayley én ...
-Viszlát Dilan. -mondtam és leraktam a telefont.
Ott ültem a kanapén a könnyeim folytak és még mindig a kezemben szorongattam a telefont. Talán azt vártam hogy visszahív és azt mondja szeretlek vagy küld egy hosszú sms-t amivel leírja hogy miért tette és hogy most azonnal ide utazik vagy bármi . De a képernyőm fekete maradt. Se hívás , se sms. Ekkor meghallottam a többiek nevetését kint. Rádöbbentem hogy itt a lehetőség hogy élvezzem a nyaram ehelyett én itt siránkozok.Megtöröltem a szemem és berohantam a fürdőbe,vettem egy hideg zuhanyt hogy ne lássák majd mikor kimegyek hogy sírtam. Felvettem a kedvenc pulcsim egy farmer hosszú tépett gatyát és a bakancsom majd fogtam egy kis maradék ropit és gyorsan tömtem magamba pár falatot.
Megnéztem magam a tükörbe és elmosolyodtam.Egy magabiztos csinos lány állt velem szemben, viszont belülről egy összetört , kócos hajú szakadt lány voltam aki feladná az életét , de túl gyáva hozzá hogy lemondjon azokról a dolgokról amiket még meg sem élt.
Kinyitottam az ajtót és leültem a szemben lévő házhoz . Mindenki nevetgélt és csak én meg Destiny voltunk lányok ott. A többiek igazából a ház felé se néztek mindenki a saját lakása előtt ült és beszélgetett a lakótársaival. Mi voltunk az egyetlenek akik a másik ház lakóival dumáltunk.
-Na és mesélj Hayley neked van barátod vagy valaki oda haza ? -kérdezte az egyik srác aki Justinékkal lakott. Mindenki rám szegezte a tekintetét. Vettem egy mély levegőt és átgondoltam hogy helyes-e az amit mondani fogok.
-Nincs senkim otthon .-mondtam póker arccal.
-Akkor  már csak te meg Justin maradtatok. -kacsintott rám.
-DE hát Destiny és ...- fordultam lakótáram felé , de ő éppen Bradley szájában volt. Közelebb hajoltam és a fülébe ordítottam.-SOKÁIG ! -majd visszaültem a helyemre és szétrebbentek , de mindenki más röhögött rajtuk és pacsiztak velem. Kivéve Justint ő a kezembe adott egy fecnit és felállt elsétált a part felé.
Miután már nem láttam kinyitottam hogy megtudjam mi van bele írva.

5 perc múlva gyere utánam , szeretnék veled beszélgetni. FONTOS.

Vissza hajtottam apró darabra és betettem a zsebembe. Miután úgy éreztem hogy letelt, felálltam az asztaltól de  senki nem vette észre hogy elindulok. Miután már megint kezdtem azt érezni az erdőben  hogy egy kicseszett horror filmben vagyok gyorsabban szedtem a lépteim.Hirtelen eltűnt a sűrű erdő és a tenger parton álltam. Justin pont a tenger előtt ült a homokban és nézte a tengert. Levettem a bakancsom és a langyos homokban oda léptem mellé és leültem .Justin rám nézett. A szeme csillogott és nagyon helyesnek mondtam volna ha nem tudnám hogy milyen a személyisége  nagyon sokat ront a külsején  viselkedése.
Rá néztem az ajkaira és ő pedig felém hajolt majd óvatosan megcsókolt. Nem tudom miért nem ellenkeztem de amint az ajka az enyémhez ért nem tudtam magamnak parancsolni és hagytam hogy magával ragadjon az érzés. Megfogta az arcom és közelebb húzott magához. Kiejtettem a kezemből a cipőm és beletúrtam a hajába. Justin másképp csókol mint Dilan. Dilan gyengéd és érzelmes, justin pedig  vad és heves és nekem a Justiné mint kiderült jobban bejön.Magához húzott és éreztem a pólónkon keresztül hogy lüktet a szíve. Megfogta a derekam és lefektetett a homokba. Valamiért még az sem zavart hogy minden résbe belemegy a homok sőt még kényelmesnek is tűnt.
Justin a kezét berakta a pólóm alá és mikor éreztem hogy a mellemet akarja megfogni, a kezét és kihúztam onnan. Justint nem zavarta csak a csók közben elmosolyodott amitől még jobban rágerjedtem.A lábammal átkaroltam a csípőjét és közelebb húztam magamhoz. Justin elengedte az ajkaimat és a nyakam kezdte harapdálni.
Először élveztem sőt már éreztem hogy a vágy elsötétíti az agyam de egy kis hang a fejemben megszólalt hogyha ezt folytatom akkor hova fog vezetni.
-Justin ! -mondtam és a mellkasára raktam a kezem. Ő felemelte a fejét és lihegve rám nézett. A haja össze volt kócolva és a szeme csillogott valamiért.
-Mondjad ! -mosolygott rám.
-Ugye nem akarsz velem lefeküdni? -kérdeztem tőle.
Justin kicsit meghökkent mintha valami újat hallott volna .
-Miért te nem akarsz velem ? -kérdezte én pedig ledobtam magamról és felültem.
-Istenem de idióta vagyok! -mondta és a cipőmért nyúltam.
-Most mi van ? -nevette el magát Justin.
-Én nem így terveztem ... mármint.. -kezdtem magyarázkodni de Justin közbe szólt.
-Te még szűz vagy? Ennyire jó nő vagy és még senki sem hajtott rád ? Mi a hibád ? -nevette el magát.
-De barom vagy. -mondtam miközben már rajtam volt a cipő. Megfordultam és elindultam vissza a táborba ám Justi megfogta a kezembe és vissza rántott magához.
-Igen megakartalak fektetni . Akkor meg mi van ? -vonta fel a vállát. -Bóknak kellene venned.
-Na látod Justin .-mosolyogtam rá. -Ezért nem fogsz soha megkapni . Mert ennyire bunkó szemét láda vagy. Jó éjt. -fordítottam neki elszántan hátat és visszaindultam a táborba.
Az úton  csakis az járt az eszembe hogyha az a kis hang nem figyelmeztet ennek a baromnak adom oda magam. Annyira hülye vagyok . Van valami Justinban ami nagyon vonz hozzá de én nemet mondok annak a valaminek .. Ha változna a viselkedésén akkor lenne nálam esélye... de amíg ez a csoda nem történik meg Adios Justin és az ajkai.
Amint visszaértem a táborba az egész tengerpartos eset mintha meg sem történt volna. A srácok se kérdeztek semmit úgyhogy annak meg még jobban örültem . Valami idióta sztorit meséltem hogy Bradley egyszer kiskorában felmászott a fára és leugrott a trambulinjukra és azt képzelte hogy ő szuperman és egy hétig piros alsógatyóba járt suliba. Mindannyian nevettünk a sztorin annyira hogy észre sem vettem hogy Justin már vissza is jött a partról. Kerültem a tekintetét hogy még véletlenül se bámuljuk egymást és a többiek kérdezgetni kezdjenek.
Olyan hajnali 2 előtt már a szobánkban ültünk és zuhanyoztunk Destinyvel. Mikor lefeküdtünk aludni még beszélgettünk arról hogy mi fog történni holnap de már abból a beszélgetésből is csak foszlányok vannak meg mert közben mind a ketten bealudtunk.

Chapter 3.-Az utazás / A tábor

Sziasztok!:)

Na szóval sikerült most végre időpontban hoznom a részt :D 

Nagyon szépen köszönöm a 300+ megtekintést és az első díjat :$*-*

Na de inkább nem húzom tvább a szót , csak még annyit hogy köszönöm hogy itt vagytok és figyelemmel kíséritek a történetet !

Jó olvasást !

A bőröndömet fogom és a ház előtt állok. Várom hogy Dilan jöjjön és elköszönjük. Egy ideig nem fogom őt látni és muszáj hallanom most a hangját különben lehet hogy az úton vagy még rosszabb a táborban fog zaklatni hogy nem búcsúztam el tőle úgy ahogy kellett volna.

Már 3-szor hívtam de a telefonja kivan kapcsolva. Nagyon aggódom miatta főleg amiatt mert tegnap Peterrel volt bulizni és mikor vele van egy kicsit megváltozik. Peter képes kihozni belőle azt az embert aki még az előtt volt hogy megismerkedett velem 2 éve. A telefonom szorongatom a kezembe és közben figyelem a járdát hátha meglátom valahol a távolban Dilant de semmi. Apa dudál a kocsiból. 

-Kicsim ideje indulni különben még elkésed a buszt ! -mondta mosolyogva. 

Vettem egy mély levegőt és még utoljára a telefonomra , majd az utcára néztem , de sehol semmi. Se hívás, se sms és Dilan sincs itt. El kell hogy mondjam csalódtam benne, hiszen megígérte nekem hogy itt lesz mikor elindulok. Most nagyon haragszom rá és tudom ha elmegyek táborba ez emészteni fog engem.Oda adtam apának hogy rakja be a bőröndöm a többivel hátra én pedig beültem a kocsiba. Bekapcsoltam a telefonomon a zenét és bedugtam a fülembe a fülhallgatót majd becsuktam a szemem hogy tudjak pihenni még adig amíg a buszhoz nem érünk ami minimum fél óra. 

Már majdnem vége lett az első számnak mikor éreztem hogy apa egy hatalmasat fékezett a kocsival.Egyből kievettem a fülemből a fülhallgatót és ráordítottam. 

-Apa megakarsz minket ölni ? -kérdeztem ordítva. Apa csak mosolygott és a kocsi mögé nézett. Én is kinéztem és láttam amint Dilan fut a kocsi után. Ennél nekem nem kellett több. Kikapcsoltam magam kiszálltam a kocsiból és én is felé kezdtem futni. 

Mikor egymáshoz értünk Dilan megfogott és megpörgetett , majd amikor lerakott megcsókolt. 

-Sajnálom hogy késtem. Elaludtam. -mondta olyan szomorú arckifejezéssel amilyet még nem láttam tőle . Nem tudtam megszólalni annyira örültem neki hogy ott van. Egyből mindent amit az előző 1 órában gondoltam vissza szívom. Nála édesebb ember a világon nincs és nem hinném hogy lenne nála aranyosabb ember. 

-Na gyere különben elkésel. -kézen ragadott és a kocsi felé kezdett futni. Én megráztam a fejem és nevetve követtem. Mikor beültünk a kocsiba újra összekulcsoltuk a kezünket. Az úton csak mosolyogni tudtam még az sem tudott le lombozni hogy 15 perc és 2 hónap múlva látom csak újra őt és a szüleim. Boldog voltam hogy azok között lehetek akik szeretnek mindennél jobban és a legjobbat szeretnék nekem. 

Mikor megérkeztünk a buszállomáshoz kezdtem kicsit izgulni hiszen ebből a városból csak én leszek az egyedüli aki Londonba megy szóval egész úton el kellesz foglalnom magam valami szórakoztatóval. Annyi szerencsém van hogy London busszal maximum másfél óra .Apa és Dilan berakta a két bőröndömet a buszba én addig anyával álltam és beszélgettem. 

-Ugye tudod mit fogsz csinálni Londoba? -tette fel azt a kérdést amit már 3 napja ismételget nekem .

-Igen. Leszállok a buszról fogok egy taxit és a Young Childs Camp be megyek amint ott kiraktak Mirandát keresem aki a csoport vezetőm. Nyugi anya nem lesz semmi gond.Ígérem!-mosolyogtam rá és megszorítottam a kezét. Ő csak bólintott és szorosan magához húzott. Mikor elengedett apa is megölelt és nyomott egy puszit a fejem búbjára úgy mint mindig mikor hosszabb időre ment el dolgozni . Csak hogy most nem ő megy el hanem én. Majd a legvégén Dilan jött oda és mivel a szüleim is ott voltak csak egy aprócska csókot lehelt az ajkaimra.

-Vigyázz magadra kincsem ! Jólvan ? Hétvégén írj egy sms-t hogy mivan! Értve vagyok ? -nézett rám mosolyogva. Én bólintottam és még egyszer utoljára mielőtt elmegyek megcsókoltam. 

Miután véget ért a csókunk megfordultam és felszálltam a buszra. Megmutattam a jegyem a sofőrnek és beültem egy székre. Néhány perc múlva a busz becsukta az ajtót és elindult . A szüleim összeborulva integettek nekem mellettük pedig Dilan állt aki még küldött egy csókot és láttam hogy azt tátogja hogy szeretlek. Addig integettem nekik amíg már csak fekete foltok voltak a messzeségben. 

Megfordultam és elindítottam a zenelejátszót a telefonomon. Neki döntöttem a fejem az ablaknak és vártam hogy megérkezzünk Londonba.Minél hamarabb vagyunk ott annál hamarabb jöhetek haza a családomhoz. 

*Londonban *

Mikor leszálltam a buszról az első gondolatom az volt hogy azonnal hívnom kell egy taxit mint azt anyának is megígértem. A második viszont az volt hogy AZ ANYÁM ÚRISTENIT! London sokkal jobb mint azt valaha is elképzeltem. Csöppet sem hasonlít azokra a dolgokra amiket a neten látsz róla. Sokkal hangosabb és színesebb . Mosolyogva intek le egy taxit amikor már kicsodálkoztam magam. Itt még a taxi is jobban néz ki mint nálunk. Beültem a hátsó ülésre és lediktáltam a címet a srácnak aki vezetett. Kb annyi idős lehetett mint Dilan . Ettől a gondolattól összehúzódott a gyomrom. Alig néhány órája hogy eljöttem de máris érzem a hiányát. 

Tudom hogy a sofőr örültnek nézett de nem érdekelt. Az arcomat az üvegnek nyomtam és tátott szájjal néztem Londont. Még ilyenkor reggel is annyira nagy a nyüzsgés hogy az hihetetlen. ÉN valamiért imádom ha nyüzsögnek körülöttem az emberek és otthon , mivel elég kicsi a város ilyet nem látni. Alig 5 perce lehetek itt és máris olyan mintha haza jöttem volna. Lehet hogy nem is lesz olyan borzasztó ez a tábor mint azt hittem. 

Az egész utat végig csodáltam . Igaz hogy csak a város szélén voltunk de máris alig várom hogy egyszer bemenjünk a csoporttal a városba.
A taxis megállt egy kisebb erdős résznél . Én körül néztem de sehol nem láttam a táblát ami jelezné hogy megérkeztem .
-Elnézést ,ez a Young Childs Camp ? -néztem rá erőteljesen.
-Igen hölgyem ez az. Kiszáll az autóból és azon az ösvényen sétál vagy 1 percig és megérkezett. Ennél beljebb én már nem vihetem. -mondta a sofőr. Bólintottam és kiszálltam a kocsiból. Segített kivenni a bőröndjeim, és miután kifizettem neki a költséget elhúzott engem otthagyva.
Vettem egy mély levegőt és elkezdtem mondani magamba hogy nyugalom senki nem akar téged megölni . Ez nem egy horror film. Ez nem egy horror film. Ismételgettem magamba miközben az ösvényen sétáltam. Minden oldalról fura hangokat hallottam amiktől megijedtem. Ám a sofőrnek igaza volt és tényleg nem a halál torkába hozott . Felnéztem és egy hatalmas tábla hirdette hogy jó helyen járok.
Elindultam a legközelebbi faházba amit láttam , ami a legnagyobb is volt és eléggé jól nézett ahhoz ki egy gyilkos lakjon benne szóval magabiztosan mentem be az ajtón és meglepetésemre körül belül 20 srác volt még a szobába. Fiúk lányok vegyesen.Igazából nem ilyennek képzeltem el mint amit most láttam.
A lányok nagy része mini szoknya, egy olyan póló amiben kivan a veséje és tűsarkú , a srácok meg hangosak voltak , és  undorítóak. Az egyik srác éppen akkor nyeleztetett le egy szöcskét a másikkal mikor az ásított, mire egy harmadik az arcába fingott. Mit ne mondjak élvezetes lesz úgy érzem ez a tábor.
- Látom te sem tartozol igazán a lányok közé. -mondta egy csaj hang mögüllem. Megfordultam és egy nagyon szimpatikus csaj állt velem szemben. Barna haja volt és barna szeme. Fekete bakancsot viselt és egy madaras szoknyát farmer inggel.

Destiny

-Hát nem gazán tudom hogy mit kezdjek ezekkel. -mondtam és a csoport felé mutattam.
-Ja! Valahogy értem mit érzel ! -nevette el magát majd kezet nyújtott nekem. -Destiny vagyok . -mondta. Megfogtam a kezét és megráztam.
-Az én nevem Hayley. -amint kimondtam becsapódott mögöttem az ajtó és egy szőke hajú srác állt az ajtóban. Kék szeme mosolygott és mintha egész otthonosan érezné már magát itt lehuppant egy háromszemélyes kanapéra és szét terült rajta. Mindenki őt nézte ő pedig végig pásztázta a tömeget , majd a szeme rajtam akadt meg. Valamiért a gyomrom görcsbe rándult mikor felült és elindult felénk . Ám szerencsémre vagy szerencsétlenségemre épp ekkor lépett be egy vörös hajú olyan anyával egy idős hölgy.
-Sziasztok gyerekek ! -mosolygott ránk. -Köszöntelek titeket a Young Childs Campben. Elöször is tisztázzunk néhány szabályt.Első szabály soha nem mehettek ki a tábor területéről az én engedélyem nélkül. Második ha valakinek baja van akkor hozzám fordultok. Harmadik hajnali 2 után senki nem lehet a faházán kívűl. Az utolsó pedig hogy fiú és lány nem aludhatnak egy szobában. Az nem érdekel ha napközben bent vagytok , de éjszaka a fiúk és a lányok külön alszanak. Értve vagyok? -nézett ránk kissé szigorúan.
-Igen ! -feleltük egy emberként ám a szőke hajú srác csak ült tovább a kanapén és engem bámult ami kezdett már zavarni kissé.
-Az én nevem Miranda McMiller, ő pedig a fiam Justin McMiller. Ő lesz a buliszervező, mivel minden hétvégén bulizhattok és mivel ő már lemult 18 ezért elmehet alkoholos italt venni.- mondta Miranda mire mindnki üvöltözni meg tapsolni kezdett. -Jól van srácok , de minden hétvégén meg lesz szabva hogy mennyi alkoholt ihattok és az italt a saját pénzetekből kell megvennetek  ! Szóval minden ami a táborban lesz meg kell vennetek. Minden héten kaptok egy bizonyos összeget amit ti döntitek el hogy mire költitek, enni való, inni való, takarítószer ,  újság minden.Hetente egyszer pedig össze gyűlünk és megbeszéljük hogy ki mennyit költött mire és mennyi pénze maradt majd ezen próbálunk javítani és mire vége lesz a tábornak higgyétek el hogy sokkal jobban fogjátok kezelni a pénzt.-mosolygott ránk , majd miután körül nézett összecsapta a tenyerét. -Szóval van 3 darab 2 ágyas szoba , 4 darab 3 ágyas és 2darab 6 ágyas. Szóval ki akar a kétágyasba menni ?
Mi Destinyvel összenéztünk és azonnal felnyújtottuk a kezünket. Velünk együtt még még 2 lány és 2 fiú nyújtotta a kezét.
-Lehet egy szobába lenni Justinnal is ? -kérdezte egy barna göndör hajú srác  4 másik társaságában.
Miranda Justinra nézett aki végre levette rólam a tekintetét és mikor meglátta srácokat elnevette magát.
-Hát persze , de ne higgyétek hogy mert egy szobába vagyunk kaptok piát. -mondta nevetve majd beült a többi srác közé.
Miranda még gyorsan megkérdezte hogy ki kivel szeretne lenni majd elmagyarázta hogy kinek hol lesz a faháza. A mi faházunk pont a Justinékével van szemben.
-Na gyerekek ma pakoljatok ki és pihenjetek holnap pedig kezdetét veszi a tábor . Na nyomás. -mondta nevetve , mi pedig mint a csorda indultunk el a házikóink felé. A miénk van a legmesszebb a főúttól viszont a legközelebb a parthoz.
A kulccsal a kezembe siettünk a ház felé annyira hajtott minket a kíváncsiság. Amikor oda értünk kicsit ügyetlenkednem a kulccsal de utána kinyílt az ajtó é egy csodálatos faházban találtam magam. Volt benne konyha -bár nem túl nagy - , fürdő , nappali és egy háló amiben két ágy volt mind a kettőhöz szekrény.Egyből a hálóba mentem és befeküdtem az ágyba . Destiny még nézte egy darabig a házban lévő kütyüket majd megszólalt.
-Figyelj, szerintem itt azért is fizetni kell hogy mennyi áramot , vizet meg ilyeneket használsz. -nézett még mindig körben a lakásba.
-Honnan veszed ? -kérdeztem és felültem az ágyamon hogy jobban láthassam mit néz.
-Onnan hogy az ajtó mellett van egy számláló ami gondolom erre van kitalálva. -mutatott egy olyan szerkezetre ami tényleg ilyesmi dolgokra lehet használatos.
-Jól van akkor feküdjönk le hamar és majd holnap kezdjük el használni ezeket. Rendben? -kérdeztem és visszadőltem az ágyamra.
Destiny hamar csatlakozott és ledőlt az ágyra. Becsuktam a szeme és magam előtt láttam Dilant amint épp előttem áll és elbúcsúzunk. Megint. Ezután egy mély álomba merültem amiből tudtam hogy csak reggel kellhetek fel.

Chapter 2. -A mi napunk

Hali ! 

Bocsánat ezrÉt a hosszú késésért , de sajna nem volt időm mert nem voltam itthon .Igaz hogy ma kéne a 3. részt felraknom , de azt hétfőn fogom :/ Na de addig is itt a második . Annyit még a rész előtt hogy amíg el nem érek a tábori (vagyis a 4. fejezet ) Addig rövidebb részek vannak mert még nem történik semmi izgalmas. De mély vízbe se egyből magasról ugrasz :) 

Na de itt a rész :) Jó olvasást :) 

(Fejlécet pedig köszönöm barátosnémnak Emma Shawnak ) 

Miután tegnap előtt közölték velem hogy el kell mennem egész nyárra egy idióta táborba nem akartam kimozdulni . Nem azért mert nem a barátaimmal akartam tölteni ezt a néhány napot hanem mert nem akartam azt hallgatni hogy milyen jó lesz nekik hogy ide meg oda mennek.

Szóval tegnap előtti este óta itt ülök a szobámba zenét hallgatok és azon gondolkozom hogy vajon mit pakoljak be az útra. Épp a pólóimat válogattam ki mikor kopogtak a ajtón.
-Anya mondtam már hogy nem fogok kimenni a szobámból bármivel is akarsz kicsalogatni!-fordultam az ajtó felé.
Csak hogy engedélyem nélkül benyitott a szobámba és Dilan állt előttem. Kicsit megkönnyebbültem hogy nem kell anyummal összevesznem most . Dilan egy tatyóval állt a küszöbön és engem nézett.
Hirtelen megszólalni sem tudtam annyira örültem neki hogy itt van velem. Ledobta a tatyóját a földre majd hozzám sétált és szorosan magához ölelt. Olyan volt mintha nagyon régóta most látnánk egymást először... vagy utoljára, pedig tudjuk hogy ez nem így van.
-Mit keresel itt? -kérdeztem az arcom a vállgödrébe temetve közben. Ő a hátamat simogattja ezzel nyugtatva engem.
-Megígértem hogy eljövök nem igaz? - mondta én pedig hallottam a hang hordozásán hogy mosolyog.
Engedek a szorításon , de csak annyira hogy a szemébe tudjak nézni . Még így is egy fejjel magasabb nálam. Bele néztem azokba a gyönyörű kék szemeibe amelyekkel úgy tud rám nézni mintha én lennék az egyetlen a földön . Elmosolyodok , lábujjhegyre állok és lehelek egy aprócska csókot az ajkaira.
-Ma nem kéne dolgoznod ? Phil mit mondott ? -kérdezem csukott szemmel tőle.Elnevette magát.
-Épp ő ajánlotta nekem azt hogy szerinte nagyon betegnek tűnök menjek haza.-mesélte én pedig elmosolyodtam.
-Akkor élvezzük ki hogy ma együtt lehetünk.-mondom még mindig csukott szemmel. Hirtelen érzem az ajkait amint az enyémekre tapadnak és elkezdik hevesen csókolni őket.Átkaroltam a nyakát ő pedig megfogta a derekam. Minél tovább csókolóztunk annál hevesebbre sikerült a csók. Már nem tudtam parancsolni a testemnek és Dilan sem. Gyors léptekkel az ágyamra felé igyekeztünk. Mikor a szélén voltunk , Dilan ledöntött az ágyra és felém tornyosult. Egy pillanatra abbahagytuk amit elkezdtünk hogy levegőhöz jussunk. Alig váltunk el 5 másodpercre de újra érezni akartam azt a hevet mint az elmúlt néhány percben. Kezemmel megsimogattam Dilan arcát . Éreztem a borostáját amit mindig imádtam mikor kezdett kinőni ,de ő sosem növesztette.
-Tudod ez mennyire fog hiányozni ? Hogy fogom kibírni ezt a két hónapot nélküled ? -nézett a szemembe .
-Valahogy ki kell bírnod . Ha nekem menni fog akkor neked is . -mosolyogtam rá.
Dilan is elmosolyodott és megint megcsókolt.Még hevesebben mint az előbb. Nem tudtam semmire koncentrálni csak az egyre forróbb levegőre ami körülöttünk van. Egyszer csak azt éreztem hogy Dilan a pólóm alá vezeti a kezeit.
Pánikba estem. Megfogtam és eltoltam magamtól az ingénél fogva. Mind a ketten ziháltunk. Belenéztem a szemébe és mintha egy kis csalódottságot láttam volna benne.
-Figyelj Dilan! Tudom hogy már régóta ígérgetem neked hogy a nyáron végre csinálhatjuk , de én még nem vagyok kész rá. -mondtam és az ágyneműm kezdtem bámulni. Nem akartam a szemébe nézni mert féltem hogy mit fogok látni benne.
-Héj! -mondta és megfogta az állam.Az arca felé vezette de én csak az ajkait néztem. -Hayley , nézz a szemembe ! -én lassan és óvatosan bele néztem. -Szeretlek. Nem érdekel meddig kell várnom én várni fogok rád. Rendben ? -kérdezte. Én mosolyogva bólintottam . Dilan mellém gurult én pedig a hasára helyeztem a fejemet. A kezével az oldalamon játszott. Apró mintákat rajzolt rá ami megnyugtató volt. Már kezdtem azt érezni hogy lassan elalszom mikor megszólalt Dilan telefonja.
-Haló. -mondta a telefonba . Nem hallottam hogy ki van a másik végén csak hogy Dilan mit válaszol.
-Persze. Igen ő is itt van. Nem . Haver hagyjál már . Jó persze. Na benne vagy akkor ? Jól van akkor holnap találkozunk. Cső. -mondta és lerakta. Felemeltem a fejem és ránéztem. Tudom hogy utálja mikor kérdezgetem hogy kivel van mit csinál , de most nem tudtam parancsolni magamnak hogy ne kérdezzem meg.
-Ki volt és mit fogtok csinálni ?-fordultam hozzá.
-Áh csak Peter volt hogy holnap buli lesz és hogy eljönne-e velem.-mondta .
Kicsit ideges lettem és felkaptam a fejem. Ő elmegy bulizni én meg itthon fogok pakolni mert hétfőn indulok abba az idióta táborba ahova semmi kedvem sincs. Látta hogy ez rosszul esett nekem és a ara egyből megváltozott.
-De nem muszáj elmennem . Holnap is itt lehetek veled. -mondta és átkarolt.
-Nem . Menj el nyugodtan a bulira . Nem szeretném ha miattam kihagynád ,csak annyit kérek hogy mikor indulok holnap után kísérj el a buszhoz. Jól van ? -néztem rá.
-Azt hittem hogy ez számodra egyértelmű, mert számomra az.
Egész nap az ágyban feküdtünk Dilannel és beszélgettünk minden féléről. Arról hogy vele mi van a munkában arról hogy én mennyire ügyesen összepakoltam eddig a cuccokat a bőröndömbe.Arról is szó esett hogy vajon milyen lesz a tábor és hogy milyen gyakran hívjuk egymást.
-Figyelj Dilan nem tudom mi lesz velem ha elmegyek.Remélem nem szedsz fel valami idióta tyúkot. -nevettem el magam de nagyon is komolyan gondoltam .
-Nálad idiótábbat nem is szedhetnék fel. -nevette el magát. Én tátott szájjal bámultam rá , majd megdobtam az egyik párnámmal. Dilant pont fejen találta és ellen támadást indított. De ő nem céloz annyira jól mint én ezért az ő párnája elment a fejem mellett jó méterrel. Megfogtam a közelemben lévő összes párnát és Dilan felé irányítottam őket majd sortüzet nyitottam rá. Az összes párnámat elvesztettem a harcba , de valamiért Dilan nem dobott párnákat ami nekem kezdett gyanús lenni szóval felnéztem az ágyam mögül és BUM! pont akkor érkező párna fejen kapott. Én a földre terültem szét és csak nevettem.
-Úristen ! Hayley ! Jól vagy ?-jött felém Dilan az ágyon keresztül. Én megfogtam a párnát és megint arcon találtam. Ő elmosolyodott és le mászott az ágyról hogy mellém feküdhessen .
Ő egy érett 21 éves srác én pedig 17 vagyok és most párna csatáztunk. Most pedig itt fekszünk az ágyam mellett a földön és nevetünk a hülyeségünkön. Hát ennél jobbat el lehet képzelni ?
Kezdem magam fáradtnak érezni ezért közelebb húzódtam Dilanhaz aki átkarol én pedig a vállára rakom a fejem. Hallgatom a szívdobogását és egyszerre lélegzek vele. Mikor félálomban vagyok még hallom amikor a fülembe suttog .
-Szeretlek Hayley.- csak hogy nem tudok neki válaszolni mert elnyom a sötétség és álomba merülök. 

Chapter 1 - Hogy mi ?

Sziasztok ! 

Még így a rész előtt csak annyit szeretnék mondani hogy ez a rész eléggé béna lett , de csak azért mert az elejét a legnehezebb megírni hiszen érdeklődést kell keltenie , szóval most ezt így hoztam össze de a többi remélem szórakoztatóbb lesz és még sokaáig fogjátok olvasni a sztorit , mert még nem nagyon tervezem a befejezését ! :)

De nem is húzom tovább a szót ! 

Jó olvasást !:) 

Reggel vidáman pattantam ki az ágyból hiszen ma volt a nyár első napja ami számomra azt jelentette hogy egész nap a barátommal lóghatok és a haverokkal. Nem vagyok egy nagy party arc de azért néhány fesztiválra a nyár folyamán elszeretnék jutni.
-Kicsim gyere le apáddal szeretnénk neked mondani valamit ! -hallottam a konyha felől anyukám hangját. Mosolyogva szedtem a lépcső fokokat mert sejtettem hogy mi lehet az amit mondani akarnak. Segítenek kifizetni a fesztivál jegyeket. Egész évben azt hajtogattam nekik és mindig azt mondták hogy meggondolják. A konyha előtt megálltam és mosolyogva néztem a szüleimre. Apám a konyhai asztalnál ült anyám pedig a reggelit csinálta.
-Jó reggelt ! -mosolyogtam és leültem a helyemre apával szembe. Apa letette az újságot és rám mosolygott . Anya egy halom palacsintát rakott le a tányéromra és leült apám mellé.
-Kincsem apáddal sokat beszélgettünk arról hogy mit kezdjünk veled. Hiszen már majdnem felnőtt nő vagy és tudjuk hogy szeretnéd az utadat járni. -mondta anya és megszorította apa kezét. -Harold mond el neki ! -monda anya izgatott hangon. Apa anyára majd rám nézett.
-Anyáddal úgy döntöttünk hogy elküldünk egy 2 hónapos felkészítő táborra. -mosolygott apa vidáman.
Annyira ledöbbentem hogy a villát is kiejtettem a kezemből amivel a palacsintámat ettem.
-HOGY MI VAN ? -kérdeztem kicsit hisztérikusan. -Hogy hova küldök el engem ? -néztem értetlenül a szüleimre.
-Ez egy olyan tábor ami segít a felnőtté váláshoz. Megtanítják hogy kezeld a pénzt és hogyan szerezz munkát , tartsd el magad. Mindent amit tudnod kell a felnőtté váláshoz.-magyarázza mosolyogva anya.
Én még mindig nem tudok megszólalni annyira le vagyok sokkolva a hallottaktól. Nem tudok se arra koncentrálni hogy anyáék mit beszélnek sem a palacsinta csábító illatára csak az előbb elhangzottak járnak a fejemben. 2 hónapos felkészítő tábor, munka,felnőtté válás. Csak hogy én ezek közül egyiket sem akarom. Nem akarok egy nyomorék táborban rohadni két hónapig miközben a barátaim , a pasim és minden ismerősöm élvezi a nyarat és bulikba jár.
-És mi lesz azzal amit elterveztem a nyárra ? Dillan is jön ? -kérdeztem tőlük . A szüleim megrázták a fejüket.
-Ő túl idős már ehhez a dologhoz , és amúgy is neki van munkája és fizetése is. -mondta anya .
-És valaki jön egyáltalán az ismerőseim közül? -kérdeztem értetlenül.
-Nem csak te mész.Az ország minden részéről választanak ki tiniket és te benne vagy abban a 30-ban. Ez nem nagyszerű dolog ? -nézett rám anyám annyira izgatottan mint még sohasem láttam . Vagy talán csak akkor ilyen izgatott még  mikor leárazás van a Gap-nál.
-Biztos hogy szeretnéd tudni hogy mit gondolok erről a dologról ? -kérdeztem kicsit idegesen anyát.
-Ide figyelj Hayley Morgen. Apáddal nagyon sok pénz és időt áldoztunk rá hogy bekerülhess ebbe a programba és azért nem fogjuk lemondani mert te nem vagy hajlandó a barátaid nélkül menni. Értve vagyok ? -kérdezte anya kicsit emelt hangon.
-Igen értettem. -mondtam dühösen. -Most már elmehetek itthonról ? Ki kell szellőztetnem a fejem . -mondtam és felálltam az asztaltól. Már az ajtónál voltam mikor meghallottam anyám hangját a konyhából.
-A palacsintát nem eszed meg ?
-Elment az étvágyam. -válaszoltam neki ,kinyitottam az ajtót és hangosan becsaptam magam mögött.
Amint elhagytam a lakásunkat rögtön tárcsáztam Dillan számát. Sajnos nem vette fel ami két dolgot jelenthet. Vagy még alszik vagy már a munkában robotol. Mivel a munka helye közelebb van oda vettem az irányt.
Egész úton a reggeli beszélgetést járt a fejemben. Dühös vagyok a szüleimre hogy beírattak egy ilyen táborba amihez semmi kedvem ezzel tönkre téve az egész nyaramat. Minden amit elterveztem tönkre ment mert ők a tökéletes gyereket akarják kihozni belőlem. Csak hogy én nem vagyok tökéletes és sosem leszek az . Mindig lesznek hibáim mint mindenkinek és bárki tesz ez ellen bármit is ezek a hibák nem tűnnek el egy csettintésre.
Dühösen rontottam be képregényboltba ahol Dillan dolgozik. Szétnéztem de sajnos nem láttam sehol , viszont Phil a pult mögül integetett nekem. Egy mosolyt erőltettem az arcomra és oda mentem hozzá.
-Mizujs Hayley ? -kérdezte mosolyogva majd mikor végig nézett rajtam még hozzá tette. -Na mondjad mi bánt ?
Ezt szeretem annyira Philben. Mindig tudja hogy mi van velem. Elmosolyodom és megrázom a fejem , jelezve hogy erről most nem szeretnék beszélni.
-Dillan bent van ? -kérdeztem. Phil bólintott és intett hogy a raktárban van. -Köszönöm. -mosolyogtam rá és benyitottam a raktárba. Dillan épp egy halom képregényen feküdt és aludt. Óvatosan oda mentem mellé és megfogtam egy képregényt ami már eléggé elvolt ázva a nyállal. Össze csavartam és rácsaptam egyet a fejére. Dillan egyből felkapta a fejét és láttam rajta hogy most ölni is képes lenne.Mikor megpillantott kicsit megnyugodott , de mikor meglátta az arckifejezésem magához húzott és megölelt. Csak ültem az ölében és figyeltem a szíve lüktetését ami megnyugtatott.
-Mi történt ? -kérdezte halkan és adott egy puszit a fejem tetejére.
-2 hónapra elutazom. Nem tudom mikor és hova csak hogy az egész nyaram ott kell töltenem. -mondtam és éreztem hogy egy könny csepp gördül le az arcomon. Gyorsan letöröltem hogy ő ne lássa. Megfogta a fejem és maga felé fordította. Bele néztem abba a gyönyörű kék szemébe és elmosolyodtam.

-Figyelj már több mint 7 hónapja együtt vagyunk , szerintem ezt kifogjuk bírni . -mondta és megcsókolt.
Imádom mikor ennyire gyengéd . Eltudja velem felejteni még a nevemet is. A csókunkat Phil törte meg.
-Haver megértem hogy szeretitek egymást, de ne itt a képregények között és amúgy is dolgoznod kéne. Bocsi Hayley de tudod hogy megy ez . -mondta Phil. Bólintottam egyet és megvártam amíg Phil ránk nem zárja az ajtót .
-Életem nekem most mennem kell dolgozni , de ígérem hogy még mielőtt elmész beugrok hozzátok elköszönni , csak hívj fel vagy írj sms-t. -mosolygott.
-Írni fogok. -mosolyogtam. -Szeretlek . -mondtam csukott szemmel . Ezután éreztem ajkait az enyémen .
-Én is téged . -mosolygott majd felállt és kézen fogva ki kísért. A Képregénybolt előtt még váltottunk egy búcsú csókot majd elindultam haza. Sokkal jobban érzem most magam hogy mindezt megtudtam beszélni vele.
Amikor kinyitottam a ház ajtaját anyáék a nappaliban ültek és aggódva figyelték ahogy belépek hozzájuk. Vettem egy mély levegőt és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Mikor indulok arra a útra? -mondtam miközben lehuppantam a kanapéra velük szemben. Láttam a szemükben hogy minden félelmük elmúlt és megnyugodtak.
Egész délután arról a hülye táborról beszéltek nekem , hogy milyen jó lesz meg hogy mennyi barátot fogok szerezni . Az egész úgy hangzott mint egy tábor a strébereknek. Már féltem hogy mi lesz ha beteszem oda a lábam. Megtámadnak egy matematikai képlettel az életről. Hála égnek sikerült őket leráznom este azzal hogy fáradt vagyok. Mikor felértem a szobámba ledobtam magam az ágyra és elővettem a telefonom , majd tweeteltem egyet.

@Hayley_Morgen: Remélem ez a két hónap nem lesz olyan borzasztó mint azt elképzeltem. 

Még le sem raktam a telefont már jött is egy értesítés .

@Emily_Dickens: Valahogy egyet értek veled :) 

Elmosolyodtam a legjobb barátnőm válaszán. Szegényt elküldték a nagyszüleihez Alaszkába. Őszintén nem tudom hogy ott hogy van wifi de örülök hogy tud valahogy kommunikálni a világgal. Mióta elment annyira hiányzik de alig lehet őt valamikor elérni ezért mindig azt várom hogy ő hívjon vagy jelentkezzen hogy nem fagyott még halálra. 

Mielőtt elmentem volna aludni írtam Dillannek egy smst hogy 3 nap múlva indulok hajnalba.Londonba.Addig bármikor jöhet mert anyáék megengedték még azt is hogy egyszer itt aludjon bár nem velem egy szobában , de azért örültem neki hogy már abba benne voltak hogy nálunk töltheti az estét. 

Levetődtem az ágyamba és elnyúltam rajta. Nem éreztem hogy álmos lennék ezért bekapcsoltam a gépem és elindítottam rajta a kedvenc filmemet amit már több ezerszer láttam de sosem tudom megunni. Épp mikor a kedvenc részem jött volna éreztem hogy kezd elnyomni az álom és nem akartam ellen állni neki ezért vártam hogy magába szippantson a világ amit én alkotok meg.